hitvitázó dráma: vallásos tárgyú színjáték. - Eu-ban főként a reformáció megjelenésével vált jelentős irod. műfajjá. Többnyire valamely felekezet hittételeit fejti ki párbeszédekben, dramatikus formában. Szereplőik gyakran valóságos személyek, vitatkozó teol-ok, akik ellenfeleik állításait igyekeznek nevetségessé tenni, vitapartnerüket többnyire tudatlannak, műveletlennek állítják be. Mivel eleinte a terjedőben lévő reformáció tételeit népszerűsítette, jórészt nemz. nyelven szólt, s a népies, vaskos hangvételtől sem riadt vissza. Az ellenfél kigúnyolása a szatíra, a népies szólások és tréfák gazdag választékát alkalmazta, így gyakran komikus, torzított figurák a szereplői. A ~ különösen ném. nyelvter-en volt ismert, ahol a farsangi játékok tradícióival ötvöződött (pl. Pamphilus Gengenbach műveiben). Mo-on Sztárai Mihály: Igaz papságnak tüköre c. darabja a műfaj első reprezentánsa. Legjellemzőbb példái közé tartozik Válaszuti György kolozsvári unit. lelkész két műve, a Debreceni disputa (1569), ill. a Pécsi disputa. Mindkettő valóságos hitvitán alapul, s a kálvinista és antitrinitárius teol-ok vitáit örökítette meg. Kiadása: Régi m. drámai emlékek. 1. köt. Bp., 1960. Bi.I.

Alszeghy Zsolt: M. drámai emlékek a kk-tól Bessenyeiig. Bp., 1914. (A Kisfaludy Társ. nemz. kvt-a 9.) - Prot. Szle 1942:21. (Miklós Ödön: Sztárai drámáinak egyhtört. háttere) - Studia et Acta Eccl. II., 1967:431. (Esze Tamás: A Debreceni Disputa) - ItK 1976:1. (Dán Róbert: A „Pécsi Disputa”)